Veresszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalm
Rendszertani besorolás: Pontyfélék
Élőhelyek:
- Hegyvidéki zóna patakja
- Dombvidéki patakok
- Lassú folyóvizek
- Lassú áramlású folyórész.
- Holtágak, árterek
- Állóvizek, tavak
- Víztározók
- Mocsár, láp
- Hőforrások, hévizek
- Tógazdaságok
Méret:
Legnagyobb súly: 2 Kg
Legnagyobb hossz: 30 cm
Méret korlát: nincs
Súly korlát: nincs
Szaporodás:
Ivarérettség kora: 2 év
Ívási időszak kezdete: Április
Lerakott ikrák száma: 100000 - 200000
Tilalom:
Tilalmi időszak kezdete: nincs
Tilalmi időszak vége: nincs
Védelem:
Védett hal: nem
Nemes hal: nem
Megjelenés:
Közepesen magas, oldalról lapított testű hal, hát- és hasvonala hasonlóan ívelt. Hátúszója, melyben az osztott sugarak száma 8-9, a hasúszó alapjánál hátrébb kezdődik. Farkalatti úszójában 9-12 elágazó sugár van. Szája kicsi, fölső állású. Szemgyűrűje sárgásfehér vagy narancsos, benne olykor piciny, vérpiros pettyek láthatók. Pikkelyei erősek, számuk az oldalvonalon 38-42. A nagyobb példányok úszói - főként a farok- és az anális úszó - élénkpirosak.
Életmód:
Elsősorban állóvízi hal, legnépesebb állományai a sekély tavakban és víztározókban, az elöregedett holtágakban és a mocsarakban alakulnak ki. Kisebb számban a nagyobb folyók márna- és dévérzónájában, illetve a kis folyók sügérzónájában is megtalálható, de természetesen a nyugodtabb vízrészeken. Kisebb csapatokban járva keresi táplálékát a hínárfoltok szélén vagy a part közelében, többnyire a víz fölső rétegében. Planktonszervezetek és egyéb vízi gerinctelenek mellett jelentős mértékben fogyaszt fonalas algákat, növényi hajtásokat, rügyeket és magvakat.
Egyebek:
Európai és nyugat-ázsiai elterjedésű őshonos halunk, amely a Pireneusoktól kezdve az Ob vízrendszeréig mindenütt megtalálható az alkalmas vizekben.