Sebes pisztráng - Salmo trutta

Sebes pisztráng - Salmo trutta


1

2

 

Rendszertani besorolás: Pisztrángfélék

Élőhelyek:
- Hegyi patakok for. vidéke
- Hegyvidéki zóna patakja
- Folyók sodrott részei
- Folyók kőgátjai, köv. p.
- Állóvizek, tavak
- Víztározók
- Tógazdaságok

Méret:
Legnagyobb súly: 5,5 kg
Legnagyobb hossz: 30 cm
Méret korlát: 22 cm
Súly korlát: nincs
Gyakoriság: napi max. 3 db.

Szaporodás:
Ivarérettség kora: 4
Ívási időszak kezdete: Október
Lerakott ikrák száma: 200 - 1000

Tilalom:
Tilalmi időszak kezdete: 10.01
Tilalmi időszak vége: 12.31

Védelem:
Védett hal: nem
Nemes hal: Igen

Megjelenés:
A sebes pisztráng teste erősen nyújtott, oldalról lapított, háta élőhelye szerint változó magasságú, faroknyele magas. A hát- és farokúszó között zsírúszó van. Pikkelyei kicsinyek, 110-120 az oldalvonal mentén, 14-19 (többnyire 16) a zsírúszó és az oldalvonal között (beleértve az oldalvonal pikkelyeit is). Feje tompa orrú, szájnyílása széles (a szemek mögé ér). Az alsó kopoltyúív 2-5 felső és alsó kopoltyútüskéje gomb, a középsők pálcika alakúak. Az ekecsont fogazottsága: a lemez 2-6, a nyél 9-18 foggal, ezek többnyire kettős sorban helyezkednek el. A fiatalok farokúszója kimetszett, az öreg példányoké csaknem egyenes. Teste zöldes vagy barnás. Oldalán sötét, valamint az oldalvonalon végig és alatta fehér udvarral körülvett piros pettyek vannak. Zsírúszója világos, piros pettyekkel.

Életmód:
Eredetileg tengerben élő faj, amely csak szaporodás idején keresi fel az édesvizeket. A nálunk élő forma, a sebes pisztráng teljesen áttért az édesvízi életmódra, kitűnően idomulva a bővizű hegyi patakokban és folyókban uralkodó viszonyokhoz. A sebes sodrású, oxigéndús hideg vizeket kedveli, amelyek róla kapták a pisztrángzóna elnevezést, és különösen szívesen foglalja el a kisebb vízesések és zúgók alatti medencéket. Zömmel bolharákok, ászkarákok, rovarlárvák és vízre hulló rovarok alkotják a táplálékát, de a nagyobb példányok halakat is zsákmányolnak.

Egyebek:
Őshonos halunk, amely eredetileg csak Európa édesvizeiben élt, de a telepítésekkel már szinte minden kontinensre eljutott. Kis vízhozamú középhegységi patakjaink többnyire nem felelnek meg igényeinek, önfenntartó állománya csak nagyon kevés vizünkben alakulhatna ki, de a telepítések és a halak vándorlási hajlama következtében elég sok helyen megtalálható. Alkalmanként a tengeri pisztráng egy-egy példánya is előkerül a Duna és a Tisza hazai alsó szakaszairól.