Balin - Aspius aspius
Fizetett hirdetés következik:
Fizetett hirdetés vége.
Rendszertani besorolás: Pontyfélék
Élőhelyek:
- Lassú folyóvizek
- Folyók sodrott részei
- Folyók kőgátjai, köv. p.
- Lassú áramlású folyórész
- Holtágak, árterek
- Állóvizek, tavak
- Víztározók
- Tógazdaságok
Méret:
Legnagyobb súly: 7 Kg
Legnagyobb hossz: 80 cm
Méret korlát: 40 cm
Súly korlát: nincs
Gyakoriság: napi max. 3 darab.
Szaporodás:
Ivarérettség kora: 3 év
Ívási időszak kezdete: Március
Lerakott ikrák száma: 300000 - 400000
Tilalom:
Tilalmi időszak kezdete: 03.01
Tilalmi időszak vége: 04.30
Védelem:
Védett hal: nem
Nemes hal: igen
Megjelenés:
Teste torpedó alakú, áramvonalas. Színe, hátoldalon grafitszürke, oldalán ezüstösen csillogó, hasa fehér. Teste kissé síkos, borét apró pikkelyek fedik. Úszói erőteljesek, nagyok, főleg a farok úszó, amely e vízben a gyors haladást teszi lehetővé színük palaszürke. A hátúszója nagy első sugara kemény, ha a balin a felszín közelében úszik, gyakran kilátszik a hátúszó hegye a vízből, mintegy barázdát húzva. Innen lehet tudni, hogy a balin a felszín közelében vadászik. Feje nagy, szájnyílása csúcsba nyíló, mélyen bevágott, alsó ajka kampósan végződik. Mivel fogai nincsenek, áldozatát egyetlen szippantással nyeli el, sőt előfordul, hogy a balin az orrával kiüti a vízből a kishalat, s mikor az bódultan visszaesik, akkor kapja el. Érzékszervei rendkívül fejlettek, oldalvonala kitűnően érzékeli a vízben a rezgéseket, szeme nagy szemgyűrűje citromsárga.
Életmód:
Az ikrából kikelt ivadék az első napokban planktonikus szervezeteket fogyaszt, később áttér az alsórendű rákokra (Diatoma, Gammarus pulex, Daphnia). Ezután főleg vízre pottyanó rovarok és kisebb halivadékok szerepelnek étlapján, csak később tér át a ragadozó életmódra. Kis halakra, elsősorban küszökre vadászik,de a kifejlett példányok ragadozó mivoltuk ellenére szívesen fogyasztják a vízbe eső rovarokat és lepkéket is.Főleg tiszavirágzáskor figyelhetünk meg nagy balincsapatokat, amint a víz felett repülő kérészt kapkodják.
Egyebek:
Hazánk területén őshonos európai faj, elterjedési területe a Rajnától az Urál hegységig tart. Hazai előfordulása:
Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Huszászi-patak, Pinka, Strém, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Ipoly, Apátkúti-patak, Lókos-patak, Sződi-patak, Benta, Dunavölgyi-főcsatorna, Zala, Sió, Kapos, Dráva, Mura, Kerka, Karasica, Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Rakaca, Hernád, Takta, Rima, Csincse, Kácsi-patak, Laskó, Zagyva, Tarna, Bene-patak,
Hármas-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros, Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó, nagyobb csatornák, holtágak, halastavak, horgásztavak, víztározók.