Angolna - Anguilla anguilla
 

 

Fizetett hirdetés következik:

Fizetett hirdetés vége.

 

Rendszertani besorolás: Angolnafélék

Élőhelyek:
- Hegyvidéki zóna patakja
- Lassú folyóvizek
- Folyók sodrott részei
- Folyók kőgátjai, köv. p.
- Holtágak, árterek
- Állóvizek, tavak
- Tógazdaságok

Méret:
Legnagyobb súly: 5 Kg
Legnagyobb hossz: 100 cm
Méret korlát: nincs
Súly korlát: nincs

Szaporodás:
Ivarérettség kora: 9 év
Ívási időszak kezdete: n.a
Lerakott ikrák száma: 1 - 15 millió

Tilalom:
Tilalmi időszak kezdete: nincs
Tilalmi időszak vége: nincs

Védelem:
Védett hal: nem
Nemes hal: nem

Megjelenés:
Kígyószerű alakja, megnyúlt feje a kifejlett példányokra egyértelműen jellemző. Hazai halaink közül testfelépítése egyikkel sem téveszthető össze. Nálunk az 1960-as évektől telepítették. Az angolnát jó húsminősége jelentős exportcikké is tette. Mára azonban úgy tűnik, a telepítésekkor nem vették kellőképp figyelembe a faj ökológiai igényeit, ezért sok őshonos halfajunk jelentős táplálékkonkurensévé vált, másrészt az oxigénhiányra és parazitás fertőzésekre való érzékenysége miatt nagy részük ki is pusztult (például Balaton 1991-92).

Életmód:
Az angolna tengerben világra jött, fűzfalevél alakú lárváit az áramlatok sodorják Európa partjaihoz, miközben hengeres testű és áttetsző, úgynevezett üvegangolnákká alakulnak át. Az üvegangolnák a tengeri életmóddal szakítva megindulnak fölfelé a folyókon, és fokozatosan színesedve megkezdik édesvízi életszakaszukat, amely egy-két évtizeden át, ivarérettségük eléréséig tart. Jó alkalmazkodóképességük és erős vándorlási hajlamuk következtében a nagyobb folyók paduczónájától lefelé, a kis folyók sügérzónájában, a különböző tavakban, holtágakban és nagyobb csatornákban egyaránt felbukkannak.
Táplálékát nagyobbrészt fenéklakó gerinctelen állatok, zömmel árvaszúnyoglárvák, kagylók és csigák, kisebbrészt apró halak alkotják.

Egyebek:
Európa atlanti-óceáni és földközi-tengeri partvidékén gyakori, a Fekete-tengerben és az oda torkolló folyókban ritka, de őshonos faj. Az utóbbi évtizedek telepítései következtében megszaporodtak hazai lelőhelyei:
Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Marcal, Lapincs, Rábca, Ipoly, Zala, Tapolcai-patak, Pécsely, Sió, Kapos, Dráva, Mura, Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Bodrog, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Zagyva, Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Berettyó, Sebes-Körös, Maros, Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó, egyéb tavak, holtágak, nagyobb csatornák.