Tiszai ingolna - Eudontomyzon danfordi
Rendszertani besorolás: Ingolafélék
Élőhelyek:
- Lassú folyóvizek
- Folyók sodrott részei
- Folyók anyamedre
Méret:
Legnagyobb súly: n.a
Legnagyobb hossz: 25 cm
Méret korlát: nincs
Súly korlát: nincs
Szaporodás:
Ivarérettség kora: n.a
Ívási időszak kezdete: Március.
Lerakott ikrák száma: 7000 - 10000
Tilalom:
Tilalmi időszak kezdete: nincs
Tilalmi időszak vége: nincs
Védelem:
Védett hal: Igen
Nemes hal: nem
Megjelenés:
Vékony, megnyúlt, hengeres teste a férgekéhez hasonló, de úszói
elárulják, hogy a halak rokonságába tartozik. Kifejlett példányain a
két hátúszó, valamint a farok- és farkalatti úszó egységes
úszószegéllyé olvad össze, páros úszói hiányoznak, teste
pikkelytelen. Szája alsó állású, tölcsérszerű, állkapcsa nincs.
Egyetlen orrnyílása mögött kétoldalt helyezkedik el a szeme, amelyet
7-7 kopoltyúnyílás követ. A faj azonosításához kifejlett példányok
szükségesek. Ezek szájának alsó részén 8-12, a képen sárgás
félkörívként látható fog sorakozik. A még táplálkozó példányok
esetében a fogak hegyesek, sebzésre alkalmasak, az idősebbeknél
azonban letompulnak. A tölcsérszáj felső részén az apró sertefogak
8-11 sort alkotnak. Utóbbiak közül a belső sor fogai alig nagyobbak,
mint a következőben lévők.
Életmód:
Elsősorban a hegy- és dombvidéki tiszta folyóvizek pisztráng-, pér-,
illetve domolykózónáját lakják. Halakra tapadva alsóbb szinttájakra
is lejuthatnak, de ivarszerveik teljes kifejlődésekor visszatérnek
ívni a vízfolyások fölső szakaszaira. Kikelő lárvái az iszapba
fúródva élnek, és főként szerves törmelékkel táplálkoznak. Négy-öt
év múltán átalakulnak, kialakul jellegzetes szájszervük, amellyel
halakra tapadnak. A kifejlett példányok élősködők. Főként a
gazdaállat vérével és szövetnedveivel táplálkoznak, de bőr és
izomdarabkákat is kimarnak belőlük.
Egyebek:
A tiszai ingola a Kárpát-medencének olyan bennszülött faja, amely a
Tisza vízrendszerében alakult ki, és a Temes folyót kivéve ma sem él
sehol másutt a világon. Határainkon kívül a Sajó, a Hernád, a Bodrog
a Felső-Tisza, a Szamos, a Körösök és a Maros vízrendszeréhez
tartozó folyóvizek felső szakaszain él. Régebben idehaza is több
lelőhelyét tartották számon, az utóbbi időkben azonban kevés
vizünkből került elő.
Eszmei értéke: 250.000,-Ft.