Petényi márna - Barbus peloponnesius pet.

Rendszertani besorolás: Pontyfélék

Élőhelyek:
- Hegyvidéki zóna patakja
- Hegyi patakok for. vidéke

Méret:
Legnagyobb súly: 0,45 kg
Legnagyobb hossz: 25 cm
Méret korlát: nincs
Súly korlát: nincs

Szaporodás:
Ivarérettség kora: 3
Ívási időszak kezdete: Május
Lerakott ikrák száma: 1000 - 2000

Tilalom:
Tilalmi időszak kezdete: nincs
Tilalmi időszak vége: nincs

Védelem:
Védett hal: Igen
Nemes hal: nem

Megjelenés:
Megnyúlt, nagyjából hengeres testű hal, de a feje fölülről, a farok része oldalról enyhén lapított. Emlékeztet a márnára, formája azonban zömökebb, laposabb, szélesebb feje és háteleje, továbbá magasabb alsó és farok úszója van. Szeme a fejhez viszonyítva nagyobb, mint a márnáé és nála nem találunk bognártüskét. Az is segítséget ad a megkülönböztetésre, hogy a hátúszó tüskéje nem fűrészes, hanem sima és a hátsó has úszó éle eléri a farok úszó vonalát. Felületes szemlélő könnyen összetévesztheti továbbá a pisztránggal sötét pettyes hátszíne, tarka feje és sárgásszínű hasa miatt. Tőle eltér a hosszú úszószárnya, megnyúlt feje és kidudorodott, bőrszerű, vastag, négybajuszos szájával. Bajuszszálai felső állkapcsának elején kettő rövidebb, szájszögletében egy-egy hosszabb bajuszszál található Alsó állású, ívelt vonalú száját vastag, húsos ajak övezi. Orra hosszú és túlér a száján, szeme közepes nagyságú. Alapszíne a sárgásfehér, háta barnás fekete vagy sötétszürke, testoldalain ezüstös alapon barna gyakran egymásba folyó nagy foltokat visel, amelyek a has úszókat kivéve, a többi úszókra is ráterjednek. A hal színét, befolyásolja a környezete, ezért vízterületenként eltérő árnyalatú változatai vannak. A hátúszóban 3 és 8, a mellúszóban 1 és 14, a has úszóban 2 és 8, az alsóúszóban 3 és 5, végül a farok úszóban 19 sugár van. Pikkelyei apróak és számuk az oldalvonalon 51-56 darab.

Életmód:
Tipikus folyóvízi hal, ezen belül is a sebesebb sodrású vizek lakója. Elterjedésében a vízfolyás mérete nem meghatározó. A nagyobb folyóknak elsősorban a pérzónájára jellemző, de előfordul a pisztráng-, a paduc- és a márnazónában is. A kisebb vizek közül a hegyi patakokban gyakoribb, az alföldre futó hegylábi vízfolyásokban ritkább. Vegyes táplálékon él, a mederfenéken található rákocskák, rovarlárvák és csigák mellett lecsipegeti a kövek élőbevonatát, fölszedegeti a vízbe hulló magvakat és rovarokat, sőt az elpusztult élőlények maradványait is.

Egyebek:
 A faj törzsalakja Görögország déli részén honos. A nálunk élő alfaj elterjedési területének központja a Duna medencéjére és a Dnyeszter vízgyűjtőjére esik, tehát őshonos halunk, amelynek valószínűleg a kialakulása is a Kárpát-medencében ment végbe.

Eszmei értéke.: 100 000,-Ft.