Pataki szaibling - Salvelinus fontinalis

Rendszertani besorolás: Lazacalakúak

Élőhelyek:
- Hegyi patakok for. vidéke
- Hegyvidéki zóna patakja
- Tógazdaságok

Méret:
Legnagyobb súly: 6,5 Kg
Legnagyobb hossz: 65 cm
Méret korlát: nincs
Súly korlát: nincs

Szaporodás:
Ivarérettség kora: 2 év
Ívási időszak kezdete: Október
Lerakott ikrák száma: 3000

Tilalom:
Tilalmi időszak kezdete: nincs
Tilalmi időszak vége: nincs

Védelem:
Védett hal: nem
Nemes hal: Igen

Megjelenés:
A hal teste orsó alakú, erősen megnyúlt, karcsú faroknyéllel. Pikkelyei igen kicsinyek, 160-225 az oldalvonal mentén. Az ekecsont fogazottsága: a lemezen 8 fog, a nyél (a fiataloknál is) fogak nélküli. Szájnyílása nagyon széles (a szemek mögé ér). Kevesebb, mint 75 vakzsák van a gyomorkijáratánál. A farokúszó hátulsó szegélye kissé mindig kimetszett. Az állat háta a barnától a sötét olajzöldig változik, hasonlóképpen a hátúszó, amelyen világos márványozás van; oldalain sárga vagy piros, többnyire világos udvarral körülvett pontok ragyognak, hasoldalának színe a sárgástól a vörhenyesig változik. A páros úszók és a farok alatti úszó elülső szegélyei fehér-feketével beszegettek.

Életmód:
A folyók hegyi, forráshoz közeli szakaszain érzi igazán jól magát. A hegyekben magasabb tengerszint feletti magasságig felhatol, mint a sebes pisztráng. A víz oxigéntartalmára kevésbé érzékeny, ezért olyan élőhelyeken is megél, ahol a pisztrángok nem maradnak meg. A szabályozott, búvóhely nélküli folyószakaszokat és tározókat is jobban tűri, mint a pisztrángok. A fiatalok elsődleges táplálékát rovarlárvák adják. Kifejlett korban nagyrészt vízi gerinctelen szervezeteket fogyaszt - rovarokat, rákokat, férgeket -, de kisebb halak is szerepelnek az étlapján. Táplálkozásában a többi pisztrángfélénél nagyobb szerepet játszanak a csigák.

Egyebek:
Eredetileg Észak-Amerika keleti partvidékén honos, de a telepítéseknek köszönhetően eljutott a nyugati partvidékre is. Betelepítették Dél-Amerikába, Afrikába, Ázsiába, Ausztráliába és Új-Zélandra. A múlt század végén Európa számos országba betelepítették, de csak a Brit-szigeteken, Skandináviában, az Alpok és a Kárpátok országaiban volt sikeres a honosítása. Hazánkba 1884-ben hozták be. Jelenleg is van olyan pisztrángtelepünk, ahol foglalkoznak tartásával, de természetes vizeinkből nagyon ritkán kerül elő. Az utóbbi 20 évben három lelőhelyről írták le: Pinka, Viszlói-patak, Garadna.