Balin - Aspius aspius
Rendszertani besorolás: Pontyfélék
Élőhelyek:
- Lassú folyóvizek
- Folyók sodrott részei
- Folyók kőgátjai, köv. p.
- Lassú áramlású folyórész
- Holtágak, árterek
- Állóvizek, tavak
- Víztározók
- Tógazdaságok
Méret:
Legnagyobb súly: 7 Kg
Legnagyobb hossz: 80 cm
Méret korlát: 40 cm
Súly korlát: nincs
Szaporodás:
Ivarérettség kora: 3 év
Ívási időszak kezdete: Március
Lerakott ikrák száma: 300000 - 400000
Tilalom:
Tilalmi időszak kezdete: 03.01
Tilalmi időszak vége: 04.30
Védelem:
Védett hal: nem
Nemes hal: igen
Megjelenés:
Teste torpedó alakú, áramvonalas. Színe, hátoldalon grafitszürke,
oldalán ezüstösen csillogó, hasa fehér. Teste kissé síkos, borét
apró pikkelyek fedik. Úszói erőteljesek, nagyok, főleg a farok úszó,
amely e vízben a gyors haladást teszi lehetővé színük palaszürke. A
hátúszója nagy első sugara kemény, ha a balin a felszín közelében
úszik, gyakran kilátszik a hátúszó hegye a vízből, mintegy barázdát
húzva. Innen lehet tudni, hogy a balin a felszín közelében vadászik.
Feje nagy, szájnyílása csúcsba nyíló, mélyen bevágott, alsó ajka
kampósan végződik. Mivel fogai nincsenek, áldozatát egyetlen
szippantással nyeli el, sőt előfordul, hogy a balin az orrával kiüti
a vízből a kishalat, s mikor az bódultan visszaesik, akkor kapja el.
Érzékszervei rendkívül fejlettek, oldalvonala kitűnően érzékeli a
vízben a rezgéseket, szeme nagy szemgyűrűje citromsárga.
Életmód:
Az ikrából kikelt ivadék az első napokban planktonikus szervezeteket
fogyaszt, később áttér az alsórendű rákokra (Diatoma, Gammarus pulex,
Daphnia). Ezután főleg vízre pottyanó rovarok és kisebb halivadékok
szerepelnek étlapján, csak később tér át a ragadozó életmódra. Kis
halakra, elsősorban küszökre vadászik,de a kifejlett példányok
ragadozó mivoltuk ellenére szívesen fogyasztják a vízbe eső
rovarokat és lepkéket is.Főleg tiszavirágzáskor figyelhetünk meg
nagy balincsapatokat, amint a víz felett repülő kérészt kapkodják.
Egyebek:
Hazánk területén őshonos európai faj, elterjedési területe a
Rajnától az Urál hegységig tart. Hazai előfordulása:
Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Rába, Huszászi-patak, Pinka,
Strém, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Ipoly, Apátkúti-patak, Lókos-patak,
Sződi-patak, Benta, Dunavölgyi-főcsatorna, Zala, Sió, Kapos, Dráva,
Mura, Kerka, Karasica, Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna,
Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Rakaca,
Hernád, Takta, Rima, Csincse, Kácsi-patak, Laskó, Zagyva, Tarna,
Bene-patak,
Hármas-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó,
Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros, Balaton,
Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó, nagyobb csatornák,
holtágak, halastavak, horgásztavak, víztározók.