Fekete harcsa - Ictalurus melas

Rendszertani besorolás: Harcsafélék

Élőhelyek:
- Tógazdaságok

Méret:
Legnagyobb súly: 1 Kg
Legnagyobb hossz: 35 cm
Méret korlát: nincs
Súly korlát: nincs

Szaporodás:
Ivarérettség kora: 3 év
Ívási időszak kezdete: 21 C vízhőmérséklet felett
Lerakott ikrák száma: 4000 - 7000

Tilalom:
Tilalmi időszak kezdete: nincs
Tilalmi időszak vége: nincs

Védelem:
Védett hal: nem
Nemes hal: nem

Megjelenés:
Külső habitusában nagyon hasonlít a törpeharcsára, legfontosabb elkülönítő bélyegei: a mellúszó tüskéjének belső éle sima, csak a töve felé fogazott enyhén, a hátúszó sugarai között a hártya füstös színű, a többi úszó hártyája is sötét, míg a sugarak a hártyához képest világosak, a farokúszó úszósugarainak száma 17-21. A két faj azonos élőhelyről származó példányai az eltérő színezet alapján jól elkülöníthetők. Háta fekete, oldala enyhén csillogó olajzöld, hasa sárgásfehér. A farokúszó tövén jellegzetes világos harántsáv látható.

Életmód:
Élőhelye, szaporodásbiológiája, korai ontogenezise, táplálkozása, növekedése a törpeharcsáéhoz hasonló. Ívása valamelyest magasabb hőmérsékleten történik, júniusban. Pontos elterjedési területét nehéz behatárolni, részben a folyamatosan végzett telepítések miatt, részben pedig, hogy hosszú ideig az Ictalurus nem európai képviselőit kizárólagosan a törpeharcsával azonosították. Meghatározásukra viszonylag későn, 1936-ban került sor, egy holland példány alapján vált ismertté. Azóta Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Angliában is bizonyították előfordulását, sőt néhány halászatbiológus a fekete törpeharcsát tartotta az általánosan elterjedt fajnak Európában . Valószínűsítik, hogy a múlt század végén betelepített Ictalurus fajok pontos meghatározására nem fordítottak kellő figyelmet, továbbá fokozza a problémát az, hogy az európai Ictalurus nebulosus populációk jellemző morfológiai bélyegei jelentősen eltértek az észak-amerikai populációk alapján leírtaktól. Magyarországi honosítására vonatkozóan biztos adatunk 1980-ból való, amikor az Olaszországból importált halakat a dinnyési tógazdaságba helyezték el. Több, más halgazdaság vásárlása után önfenntartó állományának kialakulását lehetett megfigyelni a Péri-halastavakban, egy szigetszentmiklósi kavicsbányatóban, a Hásságyi-víztározóban és a Hármas-Körös jobb oldali árterén.

Egyebek:
Hasznosítási lehetőségeinek ugyanazon közgazdasági jellegű korlátai vannak, mint a törpeharcsánál, a kis testméret és a kedvezőtlen tápfelhasználás.